Fotók: Szederkényi Gábor
Talán ’87 forró nyara lehetett.
Akkor hallottam először, hogy hétvégén indul a Kékszalag verseny és azon mi is részt veszünk. Szárazföldi ember lévén ez bennem nem okozott különösebb érzelmeket, annyit tudtam meg a dologról, hogy ez a verseny több napot is igénybe vehet. A mi hajónkat ugyanis semmiféle motor nem segíti, mert ízig-vérig amatőrök vagyunk, és csak a természetben bízunk. Mindenesetre vittem magammal egy könyvet, címére is nagyon emlékszem: Hamvas Béla: Karnevál.
Az első kötetet tettem a csomagomba, és a rajtpisztoly eldördülése után rögtön olvasni kezdtem. Nagyon, de nagyon izgalmasnak találtam. Azt hiszem, Badacsonynál néztem föl először, amikor valami hirtelen föltámadt szél miatt a hajó másik felére kellett átülnöm. Aztán két-három perc múlva vissza. És ez így ment talán egészen Keszthelyig.
Soha ziláltabban nem olvastak könyvet, mint én akkor. Nézem az idei Kékszalag versenyt. Olvasom, hogy immár az 56. alkalommal rendezték meg Európa legnagyobb tókerülő versenyét.
Arra gondolok, hogy mennyire jó lenne ott suhanni egy hajón, s nézni a távoli parton ülő strandolókat, ahogy napoznak, néznek maguk elé, avagy csak egyszerűen valami könyvet olvasnak.
