Sportmorzsák

Varga István oldala. Fotók, videók és történetek Kaposvár elmúlt ötven évének sportjából.

×
Sportmorzsák

Kategória: Futball

Turai László is már odaát

Forrás: facebook.com

Volt az a mérkőzés 1975 augusztusában. A Vasast fogadta első NB I-es mérkőzésén a Kaposvári Rákóczi. A 22 ezer néző először láthatta az újjá szervezett hazai csapatot. Szép volt a bemutatkozás, Mathesz Imre remek gárdát küldött ki a fővárosiak ellen. S hogy mennyire volt fontos ez a találkozó, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a felezővonalnál a legendás riporter, Szepesi György állt, s várta, hogy a körkapcsolás során adásba kerüljön. És milyen szerencsés napja volt ez Kaposvárnak! Éppen akkor lett övé a szó, amikor hazai támadás gördült a szélen. Még gyorsan volt ideje elmondani az összeállítást, aztán rátért a látottakra. Épp Turai Lászlóhoz került a labda, akiről Szepesi rögtö tudta – persze, hogy tudta!- hogy a Ferencvárosból került az Egyetértésbe, s onnan a mi városunkba. Ebben a pillanatban azonban olyan dolog történt abban a cukorgyári gödörben,ami addig soha nem történt. A nagy hírű Vasas védője elkaszálta a mi kis Turainkat. Szepesi is üvöltött, hogy 11-es! És megadta Hámori bíró, és Burcsa belőtte! Gól azóta sem kellett nekünk annyira,mint akkor, abban a pillanatban. Hála és köszönet neked, Turai Laci, és legyen könnyű számodra ez a föld, és immáron örökké zöld az a másik pálya…

Alapozás

Kele János felvétele

Még hó volt, és hideg, és január.

Messze volt még a bajnokság. De egyszer csak jött a hír: edzőmérkőzés lesz, hátul a salakos pályán. Persze, hogy mentünk azonnal. Tudni akartuk rendbe jöttek-e az ősszel szerzett sérülések, kik kerültek föl az ifjúságiak közül a felnőtt keretbe, és nagyon kíváncsiak voltunk arra is, miként mozognak az új igazolások. Beilleszkednek-e a csapat hadrendjébe? Ezek voltak az akkori legfontosabb kérdések a bajnokság indulása előtt…

Reménységek

Kiss Andor archívuma

A hatvanas évek második felében is nagy volt a készülődés a fiatal labdarúgók között. A somogyi ifiválogatottba bekerülni komoly szakmai rangot jelentett. Éles szemű szakemberek fürkészték a tehetségeket, jegyzetfüzeteikbe kerültek a reménységek nevei. De a drukkerek is tudták: érdemes a felnőtt csapatok előmeccseit is megtekinteni, mert ott már körvonalazódik a jövő. Ügyes mozgású ifisták neveit emlegették egymás közt, konkrét elképzelése volt mindenkinek, hogy miképpen kéne fiatalítani a felnőtt csapatot. Aztán, ahogy az lenni szokott, voltak, akiknek sikerült, és akadtak, akik elkallódtak abban a nagy útvesztőben, amit oly könnyedén csak életnek nevezünk. Mert a labda gömbölyű…

Szilvási József 90!

Itt épp Lev Jasin aranylabdás szovjet kapussal. Hortobágyi Róbert felvétele

Szilvási József a mai napon betölti kilencvenedig életévét!

A futball régi világából hoz ő híreket nekünk. Látta a legnagyobbakat játszani, világsztárok közelségéből figyelhette azt, mi módon lehet megszelídíteni a mindegyre rakoncátlankodó labdát egyetlen elegáns mozdulattal.

A Kaposvári Vasutasban kezdett futballozni, majd több mint egy évtizedig a Kaposvári Vörös Lobogó csapatának kapitánya volt. A legenda szerint azután végezte el a játékvezetői tanfolyamot, miután az egyik mérkőzésen megelégelte a bíró Szilvási folytonos reklamálását. Azt javasolta neki, hogy végezzen el egy tanfolyamot, amelyen megtanulhatja a játék szabályait. Azután pedig majd biztosan nem reklamál szüntelenül.

És Szilvási József megfogadta a tanácsot!

És mennyire jól tette! A játékvezetésben még többre vitte, mint az aktív játékban. Egészen FIFA-bíróként a nemzetközi mérkőzések vezetéséig. Máig ő az egyetlen, aki ily módon volt somogyiként kompatibilis a világ labdarúgásához.

Nyugdíjas évei is aktívan teltek. Tagja volt a Magyar Labdarúgó Szövetség elnökségének, adott időben elnökhelyettesként dolgozott. A Kaposvári Rákóczi örökös elnöke, miként a Somogy Megyei Labdarúgó Szövetségnek is.

Mostanában is gyakran látom kedvenc kávézójában ma is, és nagyon jó nézni, – hát még esetenként hallgatni!- ahogy hajdani jó kollégámmal, Jutasi Róberttel ott ülnek, köröttük mindig néhány másik egykori labdarúgó, és történeteket mesélnek azokból az időkből, amikor még a pályán  bírok és partjelzők fújták a sípot és lengették a zászlót. Sehol nem volt egy asszisztens, egy rögzített helyzet, sem tolódás, csak harc a labdáért, a győzelemért…

Isten éltessen Józsi bácsi, és adjon jó egészséget!

Bajnoki nyitány

Tizenegyes! – üvöltött föl a boldogságtól a kaposvári kórházban egy Pék János nevezetű beteg 1975 augusztus 30-án délután, mert Szepesi György a rádióban azt kiabálta éppen: Burcsa Győzőt buktatták.


Két nappal később már a megyei napilapban is olvashattunk a nem mindennapi esetről. Az én későbbi jó bátyám és kollégám, Troszt Tibor bő terjedelemben számol be a csodás esetről. Bizony a néma megszólalt a Rákóczi első NB I.-es mérkőzésén. Huszonkétezer néző a helyszínen ugrott föl egy emberként a buktatásnál,csoda-e, hogy a kórházban az akkor már tizenegy esztendeje hangját vesztett ember is egyszerre beszélni kezdett? Senki nem lepődött meg ezen, még az orvosok is hirtelenjében megadták a jelenség fiziológia magyarázatát. Mindenki boldog volt.

Pék János interjút adott, elmondta, hogy egy csehszlovákiai autóbaleset következtében vesztette el beszédkészségét, és most annyira megszerette ezt a várost, ezt a kórházat, hogy itt akar dolgozni a jövőben.

Ehhez képest néhány nappal később már a komlói kórházban találta meg a rendőrség. Ott Nagy János néven kért fölvételt színlelt betegséggel, ám gyanús lett az orvosoknak. Értesítették a rendőröket, akik már korábban körözték több bűncselekmény miatt.

Mindez mit sem von le a Rákóczi teljesítményéből. A fiúk újonc létükre meggyőző fölénnyel verték a nagyon jó nevekből álló Vasast. Merthogy a tizenegyest maga Burcsa Győző lőtte be, ezzel beállítva a 2:0-ás végeredményt.

Eredmények

 Volt idő, hogy teljesen másként működtek az eredményjelzők a magyar stadionokban. Öröm volt rátekinteni a hatalmas  táblákra, s noha nem digitálisan működtek, mégis azt a reményt keltették a mindig reménykedő szurkolókban, hogy érdemes tekintetünket oda szegezni. Mert ott olyasmit olvashatni, ami a legkedvesebb a szurkolói szívnek.

Azok  a gigantikus kijelzők már eltűntek régen. Újak jöttek helyére, modernek, ördöngösen újak. Csak  amiket olvasni lehet rajtuk. Hát, az a szomorú…

Hofi is már másik pályán

Hofi is már másik pályán

Az 1972-es nyári átigazolások között ott szerepelt egy katonaviselt fiatalember is a Kaposvári Rákóczi új szerzeményei között. Hoffman István a Kossuth KFSE csapatától érkezett Szentendréről, korábbi egyesülete, az Ikarus hozzájárulásával. Vajon sejtette-e akkor ez a fiatalember, hogy a csapaton kívül immáron várost is választ? Merthogy Hofi, ahogy sporttársai, a szurkolók nevezték, megragadt Kaposváron. Harcos, áldozatkész és alázatos játékával kivívta a szurkolók megbecsülését. Kemény ember volt a pályán. Szerepe van abban, hogy néhány esztendővel később a csapat feljutott az NB I-be. Amikor befejezte az aktív labdarúgást, akkor is a csapat mellett maradt, nem tudott elszakadni a focitól. Gyúróként segítette sok éven át a munkát.

Ahogy azt annyiszor látjuk: sajnos a magánéletében nem tudott mindig sikerrel megvívni a szembejövő nehézségekkel. Utolsó esztendeit már betegen töltötte. Néha összetalálkoztunk az utcán, amint éthordójával ebédért battyogott. Olyankor régi mérkőzéseket, jeleneteket idéztünk föl, mert a futball ilyen: föl kell idézni a szép pillanatokat.

Hofi most örökre itt hagyott bennünket. 72 esztendős volt. Nyugodj békében, Hofi!

Ki kicsoda?

A Kaposvári Vasas gárdája Kiss Andor (guggoló sor, balról a második) archívumából. A hetvenes-nyolcvanas évek kaposvári futballjának ismert alakjai néznek ránk a fotóról.

Czibor Zoltán szülőháza

Azt, hogy az Aranycsapatnak van Kaposváron született tagja is, viszonylag későn, a rendszerváltozás idején tudtam meg.

De azt hiszem nagyon sok sportszerető sem tartotta számon, hogy az egyik világklasszis magyar labdarúgó a mi városunkban látta meg a napvilágot.
Talán 1989 késő ősze lehetett, amikor Berzeviczy Zsolt, akkori fiatal kollégánk bejött a szerkesztőségbe, hogy bizony ő az elmúlt órát Czibor Zoltán társaságában töltötte. Hihetetlennek tűnt, hogy a Honvéd és a Barcelona egykori sztárja, akit Rongylábúnak, sőt egyéb érdemei miatt Bolondnak is becéztek, éppen a mi városunkban időzzön. Elmondása szerint véletlenül találkoztak, az akkori Csokonai sörözőben. Feltűnt neki az ismerős arc,s amikor rájött, hogy kihez hasonlít a másik asztalnál békésen söröző férfi, megszólította.
Emlékszem, nagyon elcsodálkoztunk a balszélső látogatásának okán is! Anyakönyvi kivonatért jött Kaposvárra, mert itt született. Emlékszem, abban az időben mindenki úgy tudta: Komárom a szülővárosa, hiszen futball karrierjét is ott kezdte. Czibor Zoltán nagyon készséges volt kollégánkkal, akinek terjedelmes interjút adott. Ebben elmondta, hogy édesapja vasutasként különféle helyeken teljesített szolgálatot, 1929-ben éppen Kaposváron. Egy éves sem volt, amikor Komáromba költöztek. Czibor maga is vasutas lett, a mozdonyvezető szakmát tanulta ki. Minden bizonnyal a mai napig ő a világ leghíresebb mozdonyvezetője. Komáromban egyébként ma látható Czibor Zoltán emlékszoba, ahol a játékos relikviáit, fotóit állították ki.