Ne tévesszen meg senkit a pillanatnyi állapot. Kisasszonyok, széphölgyek, – merthogy ezt most kegyeteknek mondom – a foci valamikor valóban maga volt az élet!
Vonatkoztassunk el most attól a sületlen, ám mégis igaz megállapítástól, hogy a labda gömbölyű, és vegyük példának magát a múltat! Nézzük meg, abban miként tükröződik valóság és játék, igazság és hamisság, dac és irónia. Abban az értelemben, ahogy volt Kinizsi, Honvéd, Vasas, volt Karád, Lengyeltóti, ma már nincsenek csapatok. Volt Kaposvári Munkás Testedző Egyesület is – ott vannak a fiúk a fotón – és volt Dózsa pálya is, persze.
Ritkaságnak számított az a falu, amelyikben nem rúgták a labdát a fiúk. A fiúk, a hajdani kemény fiúk, akik mostanában már csapat nélkül ténferegnek szerte a városban, az országban, a nagyvilágban. Ha találkozunk nagy ritkán, még üdvözöljük egymást, de már nem állunk meg esélyeket latolgatni. Egyetlen reményünk maradt. Hogy a labda gömbölyű…