Sportmorzsák

Varga István oldala. Fotók, videók és történetek Kaposvár elmúlt ötven évének sportjából.

×
Sportmorzsák

Kategória: Egyéb kategória

Bartsch Jánostól búcsúzunk

Kele János felvétele

Fájdalom, a mai napunk is halállal teli.

Bartsch Jánostól kell búcsúznunk. A mi barátunk a szorgalom, szaktudás és hűség volt egyazon személyben. . Szervezte ennek a hányatott sorsú megyének a sportját, a rendezvényeit, nagyobb megmozdulásait. Amikor nyugdíjba ment, új lendületet vett, és a Mozdulj Balaton! rendezvénysorozat megszervezésébe vágott. Sikerrel, természetesen. Most majd bizonyára jönnek helyére mások, új fiúk, akik tovább akarják vinni, amit a mi barátunk létrehozott, ám az már nem olyan lesz. Hiányozik majd belőle a legfontosabb: Bartsch Jani. Az ember!

Puskás a kispadon

Emlékszem: gondosan odakészítettünk egy labdát a stúdió bejárata mellé, hogy amint belép a Leghíresebb Magyar, megkérjük dekázzon néhányat, s majd így indul a riport.  

Ám amint meglátta az útjába kerülő labdát, hanyagul belerúgott azzal a legendás bal külsővel, és a sarokba passzolta. Ne szórakozzatok –mondta. Azt, hogy Puskás Ferenc Kaposvárra látogat, néhány órával korábban tudtuk meg. Pandurics István barátom hívott telefonon, hogy ha érdekelne egy riport Puskással, hát itt van, az utánpótlás ügyében tárgyalnak épp. Hát persze, hogy érdekelt. Mennyit hallottam én szüleimtől arról a mérkőzésről, amikor a Honvéd a Kinizsivel játszott az ötvenes években, és számolatlanul rúgták a fővárosiak a gólokat! Meg is kérdeztem az interjúban, hogy milyen emlékei vannak Kaposvárról. Puskás nem emlékezett arra, hogy járt volna itt. Elmondtam, hogy én tudok egy 21:1-es győzelmükről.(A kép akkor készült…) Úristen, akkor nem figyelt a védelem! – mondta. Puskás Ferenc épp akkor a magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitányaként dolgozott. Előtte héten –az írek otthonában játszottunk, és 0:2-ről fordított a csapat 4:2-re. Arról érdeklődtem, mit mondott a fiúknak a szünetben. Valamiféle nagy-nagy titokra, taktikai trükkre számítottam. Ehelyett Puskás csak annyit mondott: ezen a szinten már nem kell semmit mondani a játékosnak. –Akkor nem is tanácsolt semmit a fiúknak? – kérdeztem megilletődve a meglepetéstől. –Hát azt azért mondtam nekik, hogy gyerek, ne rúgd föl magasan a labdát, mert mire leesik, hátha nem a tiéd! Úgy látom ezt megfogadták…

Fradi vendégjáték

1966 ősze. Kaposvári Dózsa-pálya, MNK-mérkőzés. És akkor megjelent a játékos kijáróban Albert Flórián. Mely név hallatán még Király Margitka néni is megenyhült. Megjelent és melegíteni kezdett.

A helyzetet jól ismerő nézők oda-odakiabáltak neki, hogy: aztán Flóri, vigyázz ám a szép fehér dresszedre, nehogy összepiszkítsd! Miért piszkította volna? Ki tudta volna fölrúgni? Ugyan, kérem.
Arra azért nem emlékszem, hogy Albert végigrohangált volna a pályán, föl-le, elveszett labdát nem ismerve. Egyszer, mikor már sok-sok perce nem találkozott a labdával, valaki bekiabálta, hogy Flóri, mutass már valamit, megfagyunk itt potyára. Flóri pedig lehajtotta a fejét, úgy húsz méterre a kaputól, és Szőke után nézett, ahogy az ballag szögletet rúgni. És repült be a szöglet, repült a tizenhatos vonalára, sajnos kicsit Albert mögé. De Flóri utánanyúlt oxforddal, és a labda elszállt a védelem, el Borok kapus feje fölött. Gól.
Mindenki örült, mert ilyen gólt nem lehet látni naponta, ráadásul akkor még összefoglalók sem voltak. A Honvéd egyébként hősiesen küzdött, ami 3-1-es vereséghez volt elég. Mentek a végén a csatakos játékosok, a mieink, Zimonyi, Kalmár, Köves meg a fradisták, ugyanúgy, egy, csak egy hófehér mezes volt közöttük: Albert Flórián.

Téglajegy

Néha a hatalom odafordul az egyszerű emberhez, és kéri szíves támogatását.

Általános iskolai tanulóként szerettem volna magam is segíteni. Öt forintja csak úgy nem volt az embernek, azt már kérni kellett a szülőktől. Emlékszem, mennyire boldogan vittem haza a téglajegyet. Úgy éreztem, nekem ezentúl már közöm lesz ahhoz a sportcsarnokhoz. Láttam magam előtt, ahogy majd ott focizok a parkettjén én is. Igy is lett, igaz már mint az öregfiúk csapatának tagja futottam föl-le, némiképp veszítve az elképzelt lendületből. Nézem a téglajegyet, és nem tudok másra gondolni, minthogy ezt az akkori hivatalnokok a városi tanácselnököt megkerülve hozták forgalomba. Máskülönben a drága Rostás Karcsi bácsi –merthogy ő töltötte be akkoriban ezt a fontos posztot – azonnal kiirtotta volna a „felépítésre kerülő” szókapcsolatot. Volt szerencsém sokkal később vele dolgozni. Minden idők legjobb olvasószerkesztője volt, egy-egy ilyen kifejezés olvastán napokig a hatása alá került. Méltatlankodott, azon morfondírozva, hogy ez miképpen fordulhat elő. Hogy nem bántja a szépérzékét annak, aki leírja az ilyesmit. Biztos vagyok benne, hogy a több mint tízéves csúszás miatt napirendre tudna térni. Node „felépítésre kerül” valami? Hát az megbocsáthatatlan…

Vannak-e változások?

1998 október 2-án ünnepélyes keretek között adták át Kaposváron a hajdani Hunyadi Vasutas pályán a labdarúgó akadémiát. A megyéből elszármazó neves futballisták között ott volt Bene Ferenc, Nagy László, Burcsa Győző, valamint Szilvási József korábbi FIFA-játékvezető. Az eseményen megjelent Deutsch Tamás akkori kijelölt sportminiszter is. A beszélgetést Varga István vezette.

Pamuki középtávon

Neves sportolók kerültek ki erről a vidékről.

A Kölcsey utcában lakott Bódis Károly, aki labdarúgó-tehetségének köszönhette, hogy Csepelig eljutott. A harmincas évek végén, a Sport címlapján is szerepelt a cseri fiú. Ezt még két évtizeddel ezelőtt is számon tartották az itt lakók.
Olimpikonok is születtek itt. Dőry András 1956-ban Papp Lászlóval képviselte a magyar ökölvívást az olimpián, másfél évtizeddel később pedig Pamuki József szerzett dicsőséget az 1500 méteres síkfutásban. (képünkön)
A Cserben lakott egy ideig a háború utáni első polgármester is. Boór István egykori Katona József utcai házát nehezen közelítjük meg. Az utca ugyanis máig kövezetlen, mintha megfeledkeztek volna róla az útépítők.
Fölidézzük még a bakterek emlékét is. Hiszen a Cserről szólva nem lehet említés nélkül hagyni a sorompót, ami régen a mostani felüljáró alatt ágaskodott. Bizonyos Magyar Lajos bácsi sokszor volt tanúja szolgálatban, ahogy a nagyobbacska fiúk be-becsöngettek a Vár utcai nyilvánosházba, aztán futásnak eredtek a Cseri úton, ugatásra ingerelve a fűrésztelep kutyáit.