A mérkőzéseknek volt „heve”.
Lehetett szurkolni a barátainknak. Hiszen ott játszottak a korosztály legnagyobb tehetségei valamelyik csapatban. S mi látogattuk is szorgalmasan a mérkőzéseket, legyen az foci, kosár vagy röp. Örökre előttünk van, ahogy Kiss Laci a Rákóczi-pályán rávezeti a labdát a félpályáról indulva Kerekire, a válogatott hátvédjére, ahogy Magyarfi Laci elengedi a labdát , hogy az a csak általa érzett ívet leírva essen a kosárba, ahogy Kántor Sanyi fölugrik és könnyedén, ám háríthatatlanul leüti a vonal mellé. S mi szurkoltunk, azzal a jóleső tudattal, hogy szemtanúi, ezáltal egyszersmind részesei vagyunk valaminek. Valaminek, amit úgy hívnak: élvonal…