Steller Jóska is…

Nehéz idők ezek, kedves sporttársak…

Steller József  Hunyadi Vasutas nagy szíve ma utolsót dobbant.

Nehéz elhinni, hiszen  csaknem hatvan esztendeje ismerem. Együtt nőttünk föl a cseri lőtéren, a mi grundunkon. Aztán együtt játszottunk a Kaposvári Hunyadi Vasutasban. Irigykedve  néztem, hogy csaknem akarja abbahagyni a focit. Még ötven évesen is találta csapatot, keresett alkalmat, hogy játszhasson. Amikor pedig már be kellett látnia, hogy vége, belevetette magát a gombfociba. Mi csak így neveztük, és nevezzük ma is a hangzatos nevű szektorlabda versenyeket. Néha, midőn összefutottunk, visszaidéztük a régi időket. Elmondta, hogy történt hatvankilencben, Somogytarnócán az ifiben, ahogy egy lepattanó labdát maga elé tolt, és kapásból miképpen rúgta a hosszú sarokba. Igen, az ilyesmit nem lehet elfeledni.

Nézem a csapatképet. Fogyunk mindegyre.

Legyen neked könnyű a föld, Jóskám!