Bajnoki nyitány

Tizenegyes! – üvöltött föl a boldogságtól a kaposvári kórházban egy Pék János nevezetű beteg 1975 augusztus 30-án délután, mert Szepesi György a rádióban azt kiabálta éppen: Burcsa Győzőt buktatták.


Két nappal később már a megyei napilapban is olvashattunk a nem mindennapi esetről. Az én későbbi jó bátyám és kollégám, Troszt Tibor bő terjedelemben számol be a csodás esetről. Bizony a néma megszólalt a Rákóczi első NB I.-es mérkőzésén. Huszonkétezer néző a helyszínen ugrott föl egy emberként a buktatásnál,csoda-e, hogy a kórházban az akkor már tizenegy esztendeje hangját vesztett ember is egyszerre beszélni kezdett? Senki nem lepődött meg ezen, még az orvosok is hirtelenjében megadták a jelenség fiziológia magyarázatát. Mindenki boldog volt.

Pék János interjút adott, elmondta, hogy egy csehszlovákiai autóbaleset következtében vesztette el beszédkészségét, és most annyira megszerette ezt a várost, ezt a kórházat, hogy itt akar dolgozni a jövőben.

Ehhez képest néhány nappal később már a komlói kórházban találta meg a rendőrség. Ott Nagy János néven kért fölvételt színlelt betegséggel, ám gyanús lett az orvosoknak. Értesítették a rendőröket, akik már korábban körözték több bűncselekmény miatt.

Mindez mit sem von le a Rákóczi teljesítményéből. A fiúk újonc létükre meggyőző fölénnyel verték a nagyon jó nevekből álló Vasast. Merthogy a tizenegyest maga Burcsa Győző lőtte be, ezzel beállítva a 2:0-ás végeredményt.