Varga István oldala. Fotók, videók és történetek Kaposvár elmúlt ötven évének sportjából.
És eljött május elseje.
Mindenki vonult persze. Mindenki. Vonulni ugyanis inkább jó volt, mint rossz. Fontos tartozék volt ezért a szép idő. Diktatúrában is minden könnyebb szép idő esetén. Ráadásul ez már a könnyített változat volt: nevetni lehetett. Mert a humor,a jókedv a másik, amitől könnyebb…
Néha a hatalom odafordul az egyszerű emberhez, és kéri szíves támogatását.
Általános iskolai tanulóként szerettem volna magam is segíteni. Öt forintja csak úgy nem volt az embernek, azt már kérni kellett a szülőktől. Emlékszem, mennyire boldogan vittem haza a téglajegyet. Úgy éreztem, nekem ezentúl már közöm lesz ahhoz a sportcsarnokhoz. Láttam magam előtt, ahogy majd ott focizok a parkettjén én is. Igy is lett, igaz már mint az öregfiúk csapatának tagja futottam föl-le, némiképp veszítve az elképzelt lendületből. Nézem a téglajegyet, és nem tudok másra gondolni, minthogy ezt az akkori hivatalnokok a városi tanácselnököt megkerülve hozták forgalomba. Máskülönben a drága Rostás Karcsi bácsi –merthogy ő töltötte be akkoriban ezt a fontos posztot – azonnal kiirtotta volna a „felépítésre kerülő” szókapcsolatot. Volt szerencsém sokkal később vele dolgozni. Minden idők legjobb olvasószerkesztője volt, egy-egy ilyen kifejezés olvastán napokig a hatása alá került. Méltatlankodott, azon morfondírozva, hogy ez miképpen fordulhat elő. Hogy nem bántja a szépérzékét annak, aki leírja az ilyesmit. Biztos vagyok benne, hogy a több mint tízéves csúszás miatt napirendre tudna térni. Node „felépítésre kerül” valami? Hát az megbocsáthatatlan…
Azt, hogy az Aranycsapatnak van Kaposváron született tagja is, viszonylag későn, a rendszerváltozás idején tudtam meg.
De azt hiszem nagyon sok sportszerető sem tartotta számon, hogy az egyik világklasszis magyar labdarúgó a mi városunkban látta meg a napvilágot.
Talán 1989 késő ősze lehetett, amikor Berzeviczy Zsolt, akkori fiatal kollégánk bejött a szerkesztőségbe, hogy bizony ő az elmúlt órát Czibor Zoltán társaságában töltötte. Hihetetlennek tűnt, hogy a Honvéd és a Barcelona egykori sztárja, akit Rongylábúnak, sőt egyéb érdemei miatt Bolondnak is becéztek, éppen a mi városunkban időzzön. Elmondása szerint véletlenül találkoztak, az akkori Csokonai sörözőben. Feltűnt neki az ismerős arc,s amikor rájött, hogy kihez hasonlít a másik asztalnál békésen söröző férfi, megszólította.
Emlékszem, nagyon elcsodálkoztunk a balszélső látogatásának okán is! Anyakönyvi kivonatért jött Kaposvárra, mert itt született. Emlékszem, abban az időben mindenki úgy tudta: Komárom a szülővárosa, hiszen futball karrierjét is ott kezdte. Czibor Zoltán nagyon készséges volt kollégánkkal, akinek terjedelmes interjút adott. Ebben elmondta, hogy édesapja vasutasként különféle helyeken teljesített szolgálatot, 1929-ben éppen Kaposváron. Egy éves sem volt, amikor Komáromba költöztek. Czibor maga is vasutas lett, a mozdonyvezető szakmát tanulta ki. Minden bizonnyal a mai napig ő a világ leghíresebb mozdonyvezetője. Komáromban egyébként ma látható Czibor Zoltán emlékszoba, ahol a játékos relikviáit, fotóit állították ki.
Az első úttörő olimpia idején én kisdobos voltam
Unalmas, álmos esztendő volt 1965. De egyszerre csak jött az első magyar úttörő olimpia. És ott ültünk a szomszéd Kékes tévéje előtt, mert megtudtuk: kaposvári fiú is versenyben van. A hetedikes Faludi Zoltán átugrotta a 155 centimétert is! Soha nem örültünk annyira, soha nem volt jó annyira kaposvárinak lenni, mint akkor, ott abban a cseri szomszédházban! Tudtuk, mert láttuk: ott áll egy kaposvári fiú, bár a Petőfi iskola tanulója, de egy közülünk, áll a dobogó legfelső fokán! Az ilyesmit nem lehet elfeledni…
Volt mozgás.
Akadtak napok, amikor kivonult a tanulóifjúság, hogy megmutassa erejét, lelkesedését, felkészültségét, a béke iránti vágyát,a fejlődésbe vetett hitét. A szülők pedig érdeklődve és büszkén nézték gyerekeiket, rossz idő esetén kezükben annak kabátjával. Ha egy-egy generáció tagjai most asztalhoz ülnének, annyi év után is újra képesek lennének föleleveníteni azokat a mozdulatsorokat. Merthogy nem lehet elfeledni. Még ezeket sem…
Egy focimorzsa a régi időkből. Eredeti fotóval.
Botránnyal ért véget a megyei labdarúgó-bajnokság őszi szezonja. A traktorosok és a vasutasok kiesési rangadóján az előbbieknél hamisan játszott az egyik játékos. Horváth Géza nyomdai betűszedő azonban nem olyan ember, hogy tűrhette volna a csalást. Felutazott Pestre, hogy az országos fórumon szerezzen érvényt saját és a Vasutas igazának. A sporthivatalban egyetlen embert talált, akinek rögtön előadta jövetelének indítékait. A hivatalnok összecsapta a kezét, és mérgesen rámordult: „Maga ezért feljött Pestre, hát van magának józan esze?” Horváth Géza vonatjegyén ugyanis a következő dátum állt: 1956. október 26.