Nemcsak nemzedékének, hanem az egyetemes magyar labdarúgásnak is az egyik legnagyobb alakja volt Göröcs János. Megrendülten búcsúzunk tőle.
Hónap: 2020 február
Uszodai pillanatok
Az a semmi máshoz nem hasonlító zaj.
Gyerekzsivaj, jó sok gyerekzsivaj, csobbanás, Kecskés Bandi bácsi rekedtes hangja, sípszó, kiáltás, no és az a pára, a lecsapódó vízcseppek a hatalmas fikuszok vagy pálmák (mindenesetre valamilyen mediterrán növény) levelein. Deszkák a medencében, kapaszkodnak belé egész nemzedékek. Lélegzetet vesz ifjúságunk. És arcok, arcok, akik valahányszor ott vannak, csak ott látni őket. De ott mindig. Valamint jókedv és vidámság. Miközben múlik a drága idő…
Puskás Ferenc Kaposváron
Mikor járt utoljára Kaposváron? – kérdeztük Puskás Ferencet kaposvári látogatása alkalmából, 1993-ban. Nem emlékezett rá…
Pamuki középtávon
Neves sportolók kerültek ki erről a vidékről.
A Kölcsey utcában lakott Bódis Károly, aki labdarúgó-tehetségének
köszönhette, hogy Csepelig eljutott. A harmincas évek végén, a Sport
címlapján is szerepelt a cseri fiú. Ezt még két évtizeddel ezelőtt is
számon tartották az itt lakók.
Olimpikonok is születtek itt. Dőry
András 1956-ban Papp Lászlóval képviselte a magyar ökölvívást az
olimpián, másfél évtizeddel később pedig Pamuki József szerzett
dicsőséget az 1500 méteres síkfutásban. (képünkön)
A Cserben lakott
egy ideig a háború utáni első polgármester is. Boór István egykori
Katona József utcai házát nehezen közelítjük meg. Az utca ugyanis máig
kövezetlen, mintha megfeledkeztek volna róla az útépítők.
Fölidézzük még a bakterek emlékét is. Hiszen a Cserről szólva nem lehet
említés nélkül hagyni a sorompót, ami régen a mostani felüljáró alatt
ágaskodott. Bizonyos Magyar Lajos bácsi sokszor volt tanúja
szolgálatban, ahogy a nagyobbacska fiúk be-becsöngettek a Vár utcai
nyilvánosházba, aztán futásnak eredtek a Cseri úton, ugatásra ingerelve a
fűrésztelep kutyáit.
Élvonalban
A mérkőzéseknek volt „heve”.
Lehetett szurkolni a barátainknak. Hiszen ott játszottak a korosztály legnagyobb tehetségei valamelyik csapatban. S mi látogattuk is szorgalmasan a mérkőzéseket, legyen az foci, kosár vagy röp. Örökre előttünk van, ahogy Kiss Laci a Rákóczi-pályán rávezeti a labdát a félpályáról indulva Kerekire, a válogatott hátvédjére, ahogy Magyarfi Laci elengedi a labdát , hogy az a csak általa érzett ívet leírva essen a kosárba, ahogy Kántor Sanyi fölugrik és könnyedén, ám háríthatatlanul leüti a vonal mellé. S mi szurkoltunk, azzal a jóleső tudattal, hogy szemtanúi, ezáltal egyszersmind részesei vagyunk valaminek. Valaminek, amit úgy hívnak: élvonal…
Szepesi közvetít
A Kaposvári Rákóczi 1975 augusztus 30.-án játszotta fennállásának első NB I.-es mérkőzését. A Vasast fogadták 22 ezer néző előtt, és győzték le Burcsa Győző két góljával. Így közvetítette a legendás sportriporter, Szepesi György a Rákóczi második gólját…
A KMTE
Ne tévesszen meg senkit a pillanatnyi állapot. Kisasszonyok, széphölgyek, – merthogy ezt most kegyeteknek mondom – a foci valamikor valóban maga volt az élet!
Vonatkoztassunk el most attól a sületlen, ám mégis igaz megállapítástól, hogy a labda gömbölyű, és vegyük példának magát a múltat! Nézzük meg, abban miként tükröződik valóság és játék, igazság és hamisság, dac és irónia. Abban az értelemben, ahogy volt Kinizsi, Honvéd, Vasas, volt Karád, Lengyeltóti, ma már nincsenek csapatok. Volt Kaposvári Munkás Testedző Egyesület is – ott vannak a fiúk a fotón – és volt Dózsa pálya is, persze.
Ritkaságnak számított az a falu, amelyikben nem rúgták a labdát a fiúk. A fiúk, a hajdani kemény fiúk, akik mostanában már csapat nélkül ténferegnek szerte a városban, az országban, a nagyvilágban. Ha találkozunk nagy ritkán, még üdvözöljük egymást, de már nem állunk meg esélyeket latolgatni. Egyetlen reményünk maradt. Hogy a labda gömbölyű…
Hajrá, Vasút!
Botránnyal ért véget a labdarúgó-bajnokság őszi szezonja. A traktorosok és a vasutasok kiesési rangadóján az előbbieknél hamisan játszott az egyik játékos. Horváth Géza nyomdai betűszedő azonban nem olyan ember, hogy tűrhette volna a csalást. Felutazott Pestre, hogy az országos fórumon szerezzen érvényt saját és a Vasutas igazának. A sporthivatalban egyetlen embert talált, akinek rögtön előadta jövetelének indítékait. A hivatalnok összecsapta a kezét, és mérgesen rámordult: „Maga ezért feljött Pestre, hát van magának józan esze?” Horváth Géza vonatjegyén ugyanis a következő dátum állt: 1956. október 26.
Dolgavégezetlenül tért haza, ám Kaposváron váratlan hír fogadta: mig Pesten járt, a két csapat egyesült.
