Nehéz idők ezek, kedves sporttársak…
Steller József Hunyadi Vasutas nagy szíve ma utolsót dobbant.
Nehéz elhinni, hiszen csaknem hatvan esztendeje ismerem. Együtt nőttünk föl a cseri lőtéren, a mi grundunkon. Aztán együtt játszottunk a Kaposvári Hunyadi Vasutasban. Irigykedve néztem, hogy csaknem akarja abbahagyni a focit. Még ötven évesen is találta csapatot, keresett alkalmat, hogy játszhasson. Amikor pedig már be kellett látnia, hogy vége, belevetette magát a gombfociba. Mi csak így neveztük, és nevezzük ma is a hangzatos nevű szektorlabda versenyeket. Néha, midőn összefutottunk, visszaidéztük a régi időket. Elmondta, hogy történt hatvankilencben, Somogytarnócán az ifiben, ahogy egy lepattanó labdát maga elé tolt, és kapásból miképpen rúgta a hosszú sarokba. Igen, az ilyesmit nem lehet elfeledni.
Nézem a csapatképet. Fogyunk mindegyre.
Legyen neked könnyű a föld, Jóskám!