Sportmorzsák

Varga István oldala. Fotók, videók és történetek Kaposvár elmúlt ötven évének sportjából.

×
Sportmorzsák

Hofi is már másik pályán

Hofi is már másik pályán

Az 1972-es nyári átigazolások között ott szerepelt egy katonaviselt fiatalember is a Kaposvári Rákóczi új szerzeményei között. Hoffman István a Kossuth KFSE csapatától érkezett Szentendréről, korábbi egyesülete, az Ikarus hozzájárulásával. Vajon sejtette-e akkor ez a fiatalember, hogy a csapaton kívül immáron várost is választ? Merthogy Hofi, ahogy sporttársai, a szurkolók nevezték, megragadt Kaposváron. Harcos, áldozatkész és alázatos játékával kivívta a szurkolók megbecsülését. Kemény ember volt a pályán. Szerepe van abban, hogy néhány esztendővel később a csapat feljutott az NB I-be. Amikor befejezte az aktív labdarúgást, akkor is a csapat mellett maradt, nem tudott elszakadni a focitól. Gyúróként segítette sok éven át a munkát.

Ahogy azt annyiszor látjuk: sajnos a magánéletében nem tudott mindig sikerrel megvívni a szembejövő nehézségekkel. Utolsó esztendeit már betegen töltötte. Néha összetalálkoztunk az utcán, amint éthordójával ebédért battyogott. Olyankor régi mérkőzéseket, jeleneteket idéztünk föl, mert a futball ilyen: föl kell idézni a szép pillanatokat.

Hofi most örökre itt hagyott bennünket. 72 esztendős volt. Nyugodj békében, Hofi!

Földi Sándor 70!

A szárnyas idő bizony elrepül.

Hetven esztendős Földi Sándor.  De hát lassan húsz esztendeje annak is, hogy a Kaposvári KK az ő irányítása alatt első ízben kivívta a magyar bajnoki címet. Emlékezzünk csak azokra az időkre, mi  szükségeltetett ehhez a sikerhez:  elsősorban szaktudás, szorgalom és kitartás. No és összefogás, aztán az anyagiak biztosítása.

Földi Sándor nagyon jókor érkezett a csapathoz, mert képes volt fanatizálni a játékosokat, elhitetni velük: hogy bennük van a nagy eredmény. A közönség pedig megérezte rögtön, hogy itt komolyan veszik a munkát, érezte a lelkesedést. És feledhetetlen mérkőzések jutnak most eszünkbe, ha ezekről az időkről beszélünk.

Jó egészséget kívánunk a Mesternek, minden sportszerető somogyi ember nevében!

Kosaras öregfiúk

Soóky Miklós felvétele

Merthogy a kosaras fiúk, férjek, apák is összegyűlnek néha, és újra pályára lépnek. Kíváncsian várják: mi maradt a régi formából, trükkökből, szellemes megoldásokból. De a lényeg most már a mérkőzések utánra tevődött át. Asztalnál minden könnyebb…

Ki kicsoda?

A Kaposvári Vasas gárdája Kiss Andor (guggoló sor, balról a második) archívumából. A hetvenes-nyolcvanas évek kaposvári futballjának ismert alakjai néznek ránk a fotóról.

Egyre szűkülő udvar

Mondták az idősebbek, hogy valamikor a gimnáziumhoz tartozott a szomszédos közgazdasági iskola területe is.

Aztán bizonyosan sok lett a gyerek,persze, hogy sok lett,új iskolákra volt szükség. Osztályfőnökünk négy éven keresztül emlegette történeteiben, hogy amit épp mesél, az bizony átellenben történt, amikor még ide tartozott a szomszéd terület is. Nekünk azért még maradt udvarunk, igaz kosárlabda-pálya volt a nagyobb részén, amire a testnevelői szigor nem engedte meg az utcai cipővel való rálépést. Aztán –egyébiránt nagyon szerencsésen – tornatermet építhetett az iskola. Ezzel az udvar megint zsugorodott.
Nézem ezt a régi képet, a fiúk játszanak rajta épp, ám én mégis most azokra a lányokra gondolok, akik ott sétáltak a hosszú szünetekben ezeken az udvarokon kék iskolaköpenyben, kacagásukat pedig fel-felkapta a mindegyre fújó őszi szél, s vitte, vitte, tán egészen a Postáig, és csak ott ejtette le valami erre éppen nagyon fogékony kamaszfülbe…

Voltak csapatok

Időzzünk el kicsit a kosárlabdánál! Abban az időben tűntek föl az első légiósok. De számon lehetett őket tartani.


A nyolcvanas évek közepének SÁÉV-csapata. Csak nézegetni tettem ide, karanténos idők vannak: tűnődésre nagyon alkalmas idő. Nekem elsőre az jutott eszembe a képről: úristen, ennek is harminc esztendeje! Igen, mert az én korosztályom csapata ez. Iskolatársak, ismerősök, barátok állnak a képen.

OSN

Nagyon fontos volt, hogy tanáraink is lássák, mennyit fejlődtünk az elmúlt esztendőben.

Az Országos Sportnapokra egész éven át készülni kellett. Ott nem lehetett rögtönözni. Mindenkinek tudása legjavát kellett nyújtani, hogy sikerüljön a fellépés. Látvány és sport egyszerre volt jelen a produkciókban. Erősödött a tömegsport, és ez volt a cél…